Zsugorich

483 tranzakció, 91 cég, kilenc év. A végeredmény 2,2-szeres szorzó — de a nyereség 93%-át egyetlen cég adta. Nélküle a maradék kilencven mínusz hatvan százalék. Az elszámolás, amit sosem csináltam meg.

Kilenc év alatt a legnagyobb veszteségeimet nem rossz termékek okozták, hanem jogi konstrukciók: put opció, drag-along, likvidációs preferencia, nominee-struktúra. Mind ott volt a kampányoldalon. Egyikről sem szavazhattam.

A TransferGo nyereséges és duplázta az értékelését. A Wrisknek rekord negyedéve volt, az Allianz beszállt. Mégis mínusz 56, illetve mínusz 30 százalékon forog a részvényük. A magyarázat nem a cégekben van.

A portfóliód tetején álló szám nem azt mutatja, mennyit érnek a befektetéseid. Azt mutatja, mennyiért gyűjtöttek utoljára pénzt a cégeid. Egy példa: hivatalosan £50, a másodpiacon £14 — ugyanaz a részvény.

„Ne átlagolj lefelé, tegyél rá a nyertesekre.” Négy cégnél csináltam ezt: Revolut, Crua Outdoors, Love Cocoa, Plum. Az egyik 39×-es lett, a másik nulla. És a döntési logikámban semmi nem különböztette meg őket.

Egy felvásárlás, ami jó hírnek tűnt. Elsőbbségi részvények, hígulás elleni védelem, „legmagasabb osztály”. Három évvel később az egész cég száz fontért kelt el. A Seedrs-sorozat második része arról, mit is vásárolunk valójában.

Egy jól működő márka a Sainsbury’s polcán, egy tizenegy éve az alapszabályban lapuló jog, és egy péntek délutáni telefonhívás. Sorozatom első része arról, hogyan lett a Miso Tasty-befektetésemből nulla — miközben a márka ma is él.