Ez az első darabja egy sorozatnak, amelyben kilenc év Seedrs-befektetéseimet nézem végig. Nem tanácsadás, csak a saját portfólióm — nyilvános dokumentumokkal és a cégek saját közleményeivel alátámasztva.
2023. február 24-én, pénteken délután 5 órakor megcsörrent egy telefon.
A Miso Tasty vezetése az egyik nagy részvényessel egyeztetett arról, hogy az illető hajlandó-e további tőkével beszállni. A cég japán ételeket gyártott: miso pasztát, leveseket, tésztákat. Ott volt a Sainsbury’s, a Tesco, a Waitrose és az Ocado polcain. A Kantar 2022 novemberi jelentése szerint a Miso Tasty márka minden más miso-terméknél jobban növelte a piaci részesedését. A Sainsbury’s-nél ekkor már ez volt az egyetlen miso márka a polcon.
A hívás végén a részvényes nem beszállt. Élt egy jogával, ami tizenegy éve ott lapult a cég alapszabályában.
Aznap estére a cég halott volt. Csak még nem tudta.
Amit vettem
2018 júniusában szálltam be először, £50-tal, £12,50-es részvényárfolyamon. Aztán októberben £12,50, decemberben £250 és £187,50, végül 2020 áprilisában £275. Összesen £775, 62 részvény.
Nem volt nagy tétel. De imádtam a terméket. Valahányszor Angliában jártam, teli táskával jöttem haza: udon tészta, miso paszta, leves. Olyan cégbe fektetni, aminek a termékét magad is használod, jó érzés — pontosan ezt ígéri a közösségi finanszírozás.
A cég ráadásul működött: 2022 márciusi mérlege szerint £1,66 millió árbevétel. Nem volt nyereséges — £181 ezer működési veszteség —, de ez ebben a méretben és iparágban nem halálos ítélet.
Ami a kampányoldalon állt
A Miso Tasty minden Seedrs-kampányában, a Key Information rovat alatt, ott volt ez a mondat:
A cég B-részvényeket bocsátott ki az egyik alapító részére, összesen £461 200 jegyzési áron. A B-részvényes jogosult arra, hogy 2022 májusától kezdődő ötéves időszakban követelje a cégtől e részvények visszavásárlását.
Elolvastam. Nem is emlékszem rá.
Így visszanézve pontosan látszik, mit jelentett: a cég bármikor kaphatott egy £461 200-as számlát, hatvan napos fizetési határidővel, egy olyan mérleg mellett, ami £1,66 millió árbevételen termelt veszteséget. Ez nem rejtett kockázat volt. Ott állt, ahol állnia kellett. Csak éppen a Seedrs terméke — a néhány kattintás, a £10-es minimumtétel, a szép fotók a termékekről — nem arra van tervezve, hogy az ember ezen elgondolkodjon.
Ami február 24-én történt
A cégnek ekkor két dolga volt egyszerre folyamatban.
Az egyik: tárgyalások potenciális vevőkkel. A vezetés 12–18 hónapon belüli exitben gondolkodott, és ehhez kellett még egy kis futópálya a részvényesektől.
A másik: a GapCap-től felvett fedezett hitelkeret február 28-án lejárt, és már megvolt az új hitelező, aki 28-án átvette volna. Minden elő volt készítve.
Aztán pénteken 5-kor Yaser Martini, a cég egyik alapítója és legnagyobb részvényese, élt a put opcióval. £461 200, fizetési határidő június 30.
Hétfő volt február 27. Kedden, 28-án, a GapCapet értesíteni kellett a küszöbön álló nemfizetésről. Három nap állt rendelkezésre, amiből kettő hétvége volt.
Az új hitelező nem tudta átvenni a keretet — a vezetés nem tudta megadni azokat a garanciákat, amiket egy ilyen ügyletnél kérni szoktak, és köteles volt bejelenteni a körülmények lényeges megváltozását. A cég defaultolt.
Ettől kezdve a GapCap első helyi biztosítékként ellenőrizte az összes befolyó pénzt, és csak a kritikus kifizetéseket engedte. Egy áruforgalmi cégnél ez azt jelenti, hogy nem tudsz beszállítót fizetni.
A részvényes felajánlott néhány megoldást a fizetés helyett. Az egyik az volt, hogy a cég írja át rá a szellemi tulajdont — ami jogilag lehetetlen volt, mert a GapCapnek első helyi zálogjoga volt a cég összes vagyonán, beleértve a márkát. A put opciót a kritikus február végi határidő előtt nem vonta vissza.
A számok
A cég a Moorfields nevű fizetésképtelenségi tanácsadóhoz fordult — akit egyébként a GapCap ajánlott, és aki a Seedrs preferált partnere is. Márciusban indult a gyorsított értékesítési folyamat.
A Hilco 453 potenciális érdeklődőnek küldte ki a névtelen ajánlati anyagot. 29 érdeklődés, 19 aláírt titoktartási megállapodás, végül 5 végleges ajánlat.
És volt egy hatodik, ami nem jutott el a végéig.
Egy fizetőképes ajánlat érkezett a teljes részvénytőkére £455-ért. Ez nem sok pénz, de jogilag óriási különbség: fizetőképes eladásnál a részvényesek kapnak valamit, fizetésképtelennél nem. Ez volt az egyetlen lehetőség arra, hogy a kisbefektetők legalább jelképes összeget lássanak viszont.
Az ajánlatot az a részvényes tette, aki a put opciót lehívta. Aztán a végleges ajánlatok bekérése előtt, részletes indoklás nélkül, visszavonta.
Maradt az öt fizetésképtelen ajánlat.
Az eredmény
2023. április 21-én a cég adminisztrációba került. Ugyanaznap a vagyont és az üzletet megvette a The Fresh Olive Company Limited — Belazu néven ismert, a William Jackson Group tagja, amely 1851 óta létező családi cég. Az ár: £305 000, ebből £85 000 a márkára és szellemi tulajdonra, £205 000 a készletre, £15 000 a berendezésre.
Az adminisztrátorok szerint a nem biztosított hitelezők valószínűleg kapnak valamit, bár nem feltétlenül teljes összeget. A részvényeseknek nem lesz visszatérítés.
Ez volt az én £775-öm.
Ami a legrosszabb az egészben
A Miso Tasty márka ma is létezik. A Belazu tovább viszi. Bonnie Chung, az alapító, valamilyen szerepben maradt a márkánál. Az alkalmazottak átkerültek. A termék ott van a boltokban.
Ez nem az a történet, hogy egy startup megbukott, mert rossz volt a termék, vagy nem kellett senkinek, vagy elfogyott a pénz. Ez az a történet, hogy egy működő vállalkozás a részvényesek szempontjából megszűnt létezni egy olyan jogi konstrukció miatt, amit mindenki elolvashatott, és amiről senki nem szavazhatott.
A cég 5 éves tervvel és az évi töréspont elérésének kilátásával indult neki 2023-nak. A vezetés a levelében ezt írta: ha a put opció nem lett volna, ez a terv talán megvalósul.
Amit ebből tanultam
A kampányoldal apró betűje nem formalitás. Amit a Key Information alatt felsorolnak, az pontosan azért van ott, mert számít. A B-részvények, az elsőbbségi jogok, a visszavásárlási opciók, a drag-along klauzulák — ezek azok a mechanizmusok, amelyek a te pénzed sorsát eldöntik, és amelyek fölött nincs befolyásod.
A kisbefektetőnek nincs szava. Nem szavazhattam a put opcióról. Nem szavazhattam arról, elfogadjuk-e a fizetőképes ajánlatot. Nem tudtam megakadályozni, hogy visszavonják. A Seedrs nominee-struktúrájában a döntéseket más hozza — erről külön írok majd a sorozat egy későbbi darabjában.
A jó termék nem véd meg semmitől. A Kantar-adat igaz volt. A Sainsbury’s-listázás igaz volt. A növekvő piaci részesedés igaz volt. Egyik sem számított, amikor a cégnek hatvan nap alatt kellett volna előteremtenie £461 200-at.
És van ennek egy személyes utóhangja is. A terméket ma is lehet kapni, a márka él, a boltok polcán ott van. Én viszont nem veszem le többé. Elment tőle a kedvem — ami talán irracionális, hiszen a miso paszta ugyanolyan jó, mint volt. De nehéz úgy főzni valamivel, hogy közben arra gondolsz, hogyan lett a részesedésedből nulla, miközben a márka vidáman továbbél valaki más tulajdonában.
A következő részben egy másik befektetésem útját követem: a Trezeo-részvényeimből a felvásárlás során a Monese „legmagasabb osztályú, hígulás ellen védett elsőbbségi részvényei” lettek. Három évvel később 0,000042 pennyt értek darabja.