Vagy inkább stratégiai elemek.
„Nincs értelme annak, hogy teljesen magabiztos vagy, és túl kicsi a pozíciód.”
Imádom 🙂 De nagyon relatív, hogy mi számít túl kicsinek. Véleményem szerint a túl kicsi pozíció azt jelenti, amikor valaki még bizonytalan egy befektetést illetően, és nem meri kockáztatni azt az összeget, mint amekkorát magabiztossága esetében kockáztatna. Ilyen helyzetben véleményem szerint csak spekulációs befektetésekkel rendelkező befektetők kerülhetnek. Egy konzervatív, vagy hosszú távú befektetőt nem érdeklik a napi árfolyamok, nem érdeklik a piaci pletykák, tudja, hogy a stratégiájába mekkora befektetés fér bele.
„Sajnos minél bonyolulabb egy rendszer, annál nagyobb az esély a hibára.”
Manapság a befektetések világában egyre inkább terjednek a bonyolult befektetési termékek. Rendszeresen lehet olvasni olyan rendszerekről amelyek arról szólnak, hogy hány matematikust, tudóst, pszichológust és még ki tudja milyen embereket alkalmaz egy alapkezelő és sosem, vagy csak nagyon keveset hibázik. Ezen felül jön a szuperszámítógép, amely rengeteg piaci adatot vesz figyelembe a stratégia alkalmazásához, és a másodperc töredéke alatt hoz döntést. Erre a stratégiára nem jellemző, hogy egy pozíciót sokáig tartana. Ezeket a döntéseket érzelmektől mentesen tudja meghozni, hisz mint tudjuk, a befektetéseknél a legrosszabb, ha az érzelmeinkre hallgatunk. Az emberek imádják az ilyen misztikus és tudományosnak beállított rendszereket. Hisznek benne, mert ha ennyire okos emberek dolgoznak rajta, az csak jó lehet. Ezért cserébe nem kérnek mást az alapkezelők, mint mondjuk 2% kezelési költséget és mondjuk 20% részesedést a hozamból. Tipikusan azt mondják, hogy ide nem kerülhet be akárki, csak nagy pénzzel lehet bejutni, és csak a kivételes személyek kerülhetnek be (vagy magas jutalék ellenében). Ahogy eddig én látom ezekről derül ki, hogy 1. piramisjáték 2. egyszer csak összeomlik a rendszer és rengeteg pénzt veszít 3. mivel pont jó periódust fogott ki az alapkezelő, a magas jutalék miatt túl hamar meggazdagodik és gyorsan kiszáll. Majd később nekiáll olyan cikkeket publikálni, hogy most nem megfelelő az idő a befektetésre, hogy fenntartsa a hírnevét.
„Amennyiben a befektetés szórakoztat, ha örömet okoz, akkor valószínűleg nem keresel rajta. A jó befektetés unalmas.”
Valóban, a befektetés baromi unalmas. Ha valaki izgalmakat keres, inkább ugorjon ki egy repülőből, mert hogy:
„Nem az a fontos, hogy mikor van igazad, és mikor tévedsz, hanem hogy mennyi pénzt csinálsz amikor igazad van, és mennyit vesztesz ha tévedsz.”
Márpedig valaki izgatott a befektetések világában, az inkább veszteséghez vezet. Ilyen volt a kormányunk is, amely egy kisebb piaci pániknál kiszállt a magán-nyugdíjbefektetésekből, és megvédte/átadta a spekulánsoknak/hosszútávú befektetőknek a hosszú távú hozamokat.
Ennyi elég is lesz mára 🙂