A Seedrs-sorozat záró része. Hat cikkben írtam meg, mi történt egyenként. Most jön az, amit a legnehezebb volt megcsinálni: összeadni.
2017 júliusában nyitottam Seedrs-fiókot, mert a Revolut ott gyűjtött tőkét. Az utolsó tranzakcióm 2026 júniusában történt. Közte 483 tranzakció, 91 cég, kilenc év.
Soha nem csináltam elszámolást. Néztem a portfólióoldalt, láttam egy számot, és az elég volt. Amikor végre leültem és exportáltam a teljes tranzakciós előzményt, kiderült, hogy sok mindent nem tudtam a saját befektetéseimről.
Íme.
Az alapok
Kihelyezett tőke: nagyjából harmincháromezer font, kilenc év alatt, elsődleges kampányokban és a másodpiacon együtt.
Visszakapott összeg: nagyjából hetvenháromezer font — exitek, felszámolás utáni kifizetések, visszatérített befektetések és másodpiaci eladások.
Nettó eredmény: durván plusz negyvenezer font. Ez körülbelül 2,2-szeres szorzó a befektetett tőkén.
Ez első ránézésre jó szám. Kilenc év alatt megduplázni a pénzt egy magas kockázatú eszközosztályban nem szégyen.
De álljunk meg itt, mert ez a szám félrevezet.
Egyetlen cég adta a hozam 93%-át
A Revolut. Erről külön írtam a blogon — a kiszállásról szóló cikkemben —, de a portfólió szempontjából ez a döntő adat:
A visszakapott hetvenháromezer fontból körülbelül hatvanháromezer a Revolut volt.
Vagyis ha a Revolutot kivesszük, akkor a maradék 90 cégre nagyjából huszonhatezer font ment ki, és tízezer jött vissza. Mínusz hatvan százalék.
Ez nem árnyalás. Ez az egész történet. Nem az történt, hogy jól diverzifikált portfóliót építettem és az átlag hozott 2,2×-et. Az történt, hogy egyszer eltaláltam valamit, és az kifizette a többi kilencven hibát.
A második nyertes, és amit tanít
Volt egy másik jó exitem: a Senta, egy könyvelőirodáknak készült szoftvercég. 2018 szeptemberében szálltam be £203-mal, és az IRIS Software Group felvásárlása után nagyjából £1 800 jött vissza. Kilencszeres szorzó.
Csakhogy a Seedrs levele, ami az exitet bejelentette, ezt írta:
A részvényenkénti bruttó ellenérték £199,72. Ez közel 120-szoros hozamot jelent azoknak, akik a Senta első Seedrs-körében fektettek be 2014-ben, 20-szorosat a 2015-ös második körben beszállóknak, és 10-szereset azoknak, akik a legutóbbi, 2018-as körben fektettek be.
Én a 2018-as körben voltam.
Ugyanaz a cég. Ugyanaz az exit. Ugyanaz a vevő. És tizenkétszeres különbség a hozamban aszerint, hogy mikor találtál rá.
Ez a legkijózanítóbb adat az egész kilenc évből. Nem arról szól, hogy jól vagy rosszul választottam. Arról, hogy 2014-ben még nem volt Seedrs-fiókom.
A temető
A 91 cégből huszonnégy ment tönkre: tizenhét hivatalosan feloszlatva, hét felszámolás alatt.
A legnagyobbak: Funky Appliance Company (£805), Miso Tasty (£775), Crua Outdoors (£1 213, felszámolás alatt), CLOUDER (£281), dozens (£220), Bonaverde (£198).
Összesen nagyjából négy-ötezer font teljes nullázódás.
Ez 26%-os csődráta kilenc év alatt. Érdekes módon ez jobb, mint a szektorátlag — a startupok többsége tíz éven belül megszűnik. A portfólióm tehát nem teljesített rosszul a túlélés szempontjából. Csak éppen a túlélés nem azonos a hozammal.
A zombik
Van egy köztes kategória, ami a statisztikákban nem jelenik meg: cégek, amelyek formálisan aktívak, de évek óta nem történik velük semmi.
Propelair, Union54 (korábban Zazu), JAJA UK, Brickowner. Ezekről a negyedik részben írtam részletesen. Együtt talán ezer fontot „érnek” a rendszer szerint. A valóságban nullához közel.
A portfóliód szempontjából ezek rosszabbak, mint a csődbe ment cégek — mert a halott cégek legalább eltűnnek a listáról, és le lehet írni őket. A zombik ott maradnak, felfelé húzzák az összesített számot, és fenntartják az illúziót, hogy még történhet valami.
Mit ér, ami maradt?
Itt jön a nehéz rész.
A platform mutat egy portfólióértéket. Ez a szám a legutolsó tőkebevonási körök árain alapul — nem a mai valóságon. Erről szólt a negyedik rész.
Ha én magam próbálom megbecsülni, mit érnek reálisan a megmaradt pozícióim, körülbelül így számolnék:
Amiben megbízom: a Revolut megmaradt részesedése, ahol valódi másodlagos tranzakciók adják az árat. Ez messze a legnagyobb tétel, és a legjobban alátámasztott.
Amiben részben megbízom: a Plum (2026-os friss kör, £250 milliós értékelés, nyereséges cég) és a Wrisk (2026 januári Series B az Allianz részvételével) — de a másodpiaci árakat figyelembe véve, nem a hivatalosat.
Amit nullára írnék: a zombik, a Brickowner, és minden olyan cég, ahol két éve nem volt tőkebevonás és esik az árfolyam.
Amit erős haircuttal: a Cheeky Panda (hivatalosan £50, a másodpiacon £14 — mínusz 72%) és a Creditspring (négyéves értékelésen).
Ha ezt végigcsinálom, a realisztikus portfólióértékem töredéke annak, amit a felület mutat — és a maradék döntő része egyetlen cégben, a Revolutban van.
Az aktivitás, ami elhalt
Van egy adat, ami engem magamat is meglepett: a tranzakcióim időbeli eloszlása.
- 2017: 41 tranzakció
- 2018: 148
- 2019: 126
- 2020: 59
- 2021: 45
- 2022: 27
- 2023: 11
- 2024: 2
- 2025: 19
- 2026: 4
A 2018–2019-es két év adta az összes tranzakcióm 57%-át. Aztán fokozatos elhalás, 2024-ben gyakorlatilag semmi.
A 2025-ös megugrás nem új befektetés — az a Revolut-eladás és az azt követő mozgások.
Nem hoztam tudatos döntést arról, hogy abbahagyom. Egyszerűen elfogyott a lendület. Ez talán a legőszintébb dolog, amit a saját viselkedésemről el tudok mondani: a lelkesedés kifutott, mielőtt a portfólió eredménye kiderült volna.
Amit kilenc év után gondolok
Ez működhet — de nem úgy, ahogy hirdetik.
A közösségi finanszírozás ígérete az, hogy hozzáférést ad olyan befektetésekhez, amikhez korábban csak intézmények fértek hozzá. Ez igaz. Amit nem mondanak el: hozzáférést ad, de eszközöket nem. Nincs jogászod, nincs igazgatósági helyed, nincs tárgyalási pozíciód, nincs információd a kampányoldalon túl.
A hozamot egy-két találat adja, és ezt nem lehet megkerülni. Az én esetemben egyetlen cég adta a nyereség 93%-át. Ha nem találom el a Revolutot, a kilenc év mélyen veszteséges. Ez nem az én hibám vagy érdemem — ez az eszközosztály természete. De azt jelenti, hogy ha nem tudsz elég sok tételt csinálni ahhoz, hogy statisztikailag legyen esélyed egy találatra, akkor nem befektetsz, hanem fogadsz.
Az időzítés többet számít, mint a válogatás. A Senta-adat ezt mutatja legtisztábban: 120× vagy 10× ugyanabban a cégben, ugyanabban az exitben. A belépés éve fontosabb volt, mint bármi, amit én tettem.
A likviditás hiánya nem mellékes körülmény. Ez volt a legnagyobb tanulság. A jó cégeknél sem tudsz kiszállni normális áron — erről szólt az ötödik rész. Amit vásárolsz, az egy papír, aminek nincs kiszállási dátuma, és amit nem te kontrollálsz.
Mit csinálnék másképp?
Kevesebb cég, nagyobb tételek. A 91 cégből több tucatnál £10–100 közötti összegekkel voltam benne. Ezek semmit nem hoztak, viszont éveken át adminisztrációt és figyelmet igényeltek. Ha ugyanezt a pénzt tíz-tizenöt gondosan válogatott cégbe teszem, ugyanez az eredmény jött volna ki, kevesebb zajjal.
A jogi struktúra olvasása kötelező. Nem opcionális, nem „majd ha nagyobb tétel lesz”. A Miso Tasty-nél egy bekezdés a kampányoldalon előre jelezte azt, ami végül megtörtént.
Előre eldöntött összeg, és nem több. A rávásárlásaim — erről szólt a harmadik rész — nem stratégián alapultak, hanem meggyőződésen. És a meggyőződés ereje ugyanakkora volt a Revolutnál, mint a Cruánál.
Kinek való ez egyáltalán?
Annak, aki:
- olyan pénzt tesz bele, aminek a teljes elvesztése nem befolyásolja az életét
- legalább tíz-tizenöt évben gondolkodik, nem három-ötben
- elfogadja, hogy a tételek 70–80%-a nulla lesz
- elolvassa a jogi részt, és tudja, mit keres benne
- nem számol likviditással, egyáltalán
Annak nem való, aki:
- megtakarítást vagy nyugdíjcélt finanszíroz belőle
- azt hiszi, a portfólióoldalon látott szám a pénzét jelenti
- kiszállási lehetőséggel számol
- azért fektet be, mert szereti a terméket
Ez utóbbi az én hibám volt, többször is. A Miso Tastyt azért vettem, mert imádtam a miso pasztájukat. A Crua Outdoorst azért, mert szeretek sátrazni. Mindkettő nulla lett.
A jó termék nem azonos a jó befektetéssel. Kilenc év kellett hozzá, hogy ezt megtanuljam.
Ezzel a sorozat véget ért. Ha valakit érdekelnek a részletek, a korábbi részekben egyenként végigveszem a legtanulságosabb eseteket — a Miso Tasty bukását, a Trezeo–Monese láncot, a rávásárlás mítoszát, a portfólióértékek valóságtartalmát, a másodpiaci diszkontot és a jogi konstrukciókat.